Szabadka-Subotica

Nos, mielőtt belevágnék, annyit még megemlítek, hogy a kirándulás az iskola szervezésében zajlott le, amelyet a Rákóczi Szövetség biztosított a számunkra, ők állták az utazás költségeit, amelyre a mi iskolánk írt ki sikeres pályázatot.

Nos, szóval a kirándulás március 15-én történt, az indulás fél hétre volt kiírva, azonban még várnunk kellett néhány emberre, akikről persze később kiderült, hogy nem jönnek. Így lett a fél hetes indulásból háromnegyed hetes. A busz a Domus parkolóból indult, nagyjából tele is lett. Ami mindenki számára észrevehetetlen volt, az a busz rikító rózsaszín, (vagy mágenta?) színe. Olyan szín, amely legjobban az egyik mobilszolgáltató színére hasonlít.

Az indulás után már nem volt más hátra, mint előre, nekirohamodtunk az M6-os autópályának, amelyre Harkány közelében hajtottunk fel, és  mintegy 2 órát (?) haladtunk rajta. Miután letértünk az autópályáról, megálltunk egy elég elhagyatottnak tűnő benzinkútnál, egy "villámlátogatásra".

Kis kitérőnk végeztével, tovább mentünk a tompai határ felé. Mikor megérkeztünk, egy rendőri egyenruhát viselő tiszt szállt fel, majd mindenki személyijét/útlevelét bekérte ellenőrzésre. Valamit még elől matattak valami utaslistával, de ez engem nem igazán érdekelt, ezért nem figyeltem rá. Miután mindenki "átment" az okmányellenőrzésen, átnézte a buszt, nincs-e nálunk csempészárú. Miután sikeresen átjutottunk ezen az ellenőrzésen is, elhagytuk Magyarországot, s ezután még fél óra várakozás várt ránk, ahol ugyanez a tortúra ment végbe.

Hosszas várakozás és pepecselés után átjutottunk a határon, és kb 10-15 perc alatt beértünk Szabadka belvárosába. Leállították a buszt a zsidó hitközösség udvarában, majd beinvitáltak bennünket egy almára, és egy pohár ásványvízre. Rövid pihenő után, kaptunk egy idengenvezetőt, egy kedves, fiatal hölgy személyében, aki egész nap minket vezetett át a városon.

Először, a városházán vezettek körbe minket, ahol bejárhattuk a dísztermet is, amelyet esküvőkön szoktak használni. Maga a terem egy tágas, fapadokkal berendezett helyiség, csodálatosan kidolgozott, festett üvegekkel, amelyeken a magyar újkori történelem meghatározó vezéralakjai vannak. Egyébként ezek az ablakok sok időn keresztül be voltak deszkázva, a szerb-magyar ellentétek miatt, ám a mai napra már elfogadott a legtöbbek szemében, hogy a terület egykoron magyar fennhatóság alá tartozott.

A díszes termek után, felvezettek minket a toronyba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a vársora. A toronyba hosszú, és keskeny csigalépcső vezetett fel, de azt hiszem megérte a fáradozást.

Negyed óra bámészkodás után lejöttünk, beültünk a buszba, majd indultunk a zsidó temetőbe, ahol egy idős úr tartott nekünk beszédet '48-ról, s az akkori eseményekről. Az előadás úgy 1 órásra sikeredett, majd elénekeltük a Magyar Himnuszt, néhány Kossuth nótát, majd az ünnepi beszéd legvégén a Szózatot.

Ezek után egy rövid sétát tettünk a temetőben, majd ismételten buszbavágódtunk, és irányba vettük a piacot.

Maga a piac, egy hatalmas placc, ahol temérdek hamisított, és kétes eredetű árú kapható, természetesen a piaci ár alatt. Előre figyelmeztettek minket a kirándulás elején, hogy lehetőleg ne vásároljunk élelmiszert a piac területén található büfékben, mert nem tudni semmit a higéniáról. Egy helyet említettek nekünk, ahol garantálni tudják, hogy kifogástalan az árú, és a kiszolgálás minősége, és úgy is volt. Az eladónők kedvesek voltak, természetesen magyarul beszéltek, és forintot is elfogadtak.

Egyébként a piacon szinte minden árus megérti a magyar beszédet, igaz nem tudják beszélni, de a "Forint" szó és a "mennyibe kerül", valamint a "mennyi ez forntban?" kifejezések, már beleégtek az agyukba, ezért rögtön tudták mit akarunk. Az árusok egyébként nagyon kedvesek, készségesek, elég ha valaki megáll a standjuk előtt, szinte azonnal megkérdezik, tudnak-e segíteni, ami a mai nagyobb áruházakból hiányzik.

Néhány jó vásár megkötése után, a vásárlásra szánt idő lejártával újra a buszon voltunk, és indultunk vissza a zsinagógához. A zsinagógában is vezetést kaptunk, ám nem attól a hölgytől, aki velünk tartott, hanem egy fiatal férfi igazított el minket. A szabadkai zsinagóga Európa 2. legnagyobb zsinagógája, ennél már csak a Budapest, Dohány utcában található a nagyobb. Az épület erősen felújításra szorul, ennek ellenére már a '70-es években is használatban volt.

Érdekes volt számomra ez a látogatás, ugyanis még sosem voltam "zsidó templomban". A belül hideg, 2 szintes kissé romos épület egy orgonával és szép festett ablakkal középen, szép látvány volt így délutánra.

A templom bejárásának befejeztével, egy rövid  városi sétára indultunk, majd negyed 5-kor buszra szálltunk, és hazaindultunk, s a tervezettnél negyed órával korábban otthon is voltunk...

Oldal: Szabadkai kirándulás
Utazók.hupont.hu Ahol az utazások magukról mesélnek! - © 2008 - 2025 - utazok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat