Bevezetés

Elsőként, a tavaly júniusi-júliusi Londoni kirándulásról szólnék, első bejegyzés gyanánt. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy a suliban, egy februári napon, az angoltanárnőnk bejelentette, hogy egy másik (szintén a városban található) iskola egy 9 napos londoni utazást szervez, amire még össze kellene szedni néhány jelentkezőt, mert náluk kevés jött össze ahhoz, hogy elegen legyenek az útiköltség megosztásához. Ekkor, mi, a barátaimmal, kapva-kaptunk az alkalmon, és szinte azonnal jelentkeztünk. Az osztályból még többen összejöttek, úgy kb~7-en.

Miután minden le volt zsírozva, az összes költség kifizetve, már csak várni kellett, hogy eljöjjön az A bizonyos nap, mikor útra kelünk Anglia felé.

1. nap

Az utazás június 24-én vette kezdetét, amikor is a volt Domus (most egy Hong-Kong nevű kínai üzlet üzemel a helyén), indultunk busszal a parkolóból. Az indulás időpontja este fél 6-ra volt kitűzve, ám a csomagok bepakolása, az elrendezkedés és az elbúcsúzkodás még rátett egy fél órát az indulásra. Miután úgy 7 óra körül elindultunk, Magyarországon körülbelül 3-3,5 órát utaztunk, majd megálltunk még egy utolsó hazai pihenőre Sopronban, ezután átléptük az osztrák határt. Ausztriában mintegy 4 órát utaztunk (lehet, hogy többet, de emlékeim így vannak meg) egyszeri megállással, majd éjjel 2 óra fele, átléptük a német határt.

2. nap

Ezután, még előttünk volt egy fél napos utazás keresztül Németországon. 3-4 megállót iktattunk itt be.

Délután 4 felé, átértünk Hollandiába, ahol úgy háromnegyed órát utaztunk, ezt követően Belgiumba érkeztünk, ahol a főváros előtt a sztrádán elhaladva megpillantottuk ( a brüsszeli Heysel parkban található, az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült) híres Atomium-emlékművet. Mivel gyorsan elhaladtunk előtte lefényképezni sajnos nem volt időnk, de a látvány önmagáért beszélt:).

Ezek után hosszas, 1,5 órás utazás után átértünk a francia határon, ahol az aznapi szállásunk volt, egy ún. Formula 1-es hotelben. (gúnynevén műanyag szálloda. Az elnevezés találó, mert tényleg az egész egy nagy műanyag kockára hasonlít).  Itt eltöltöttünk egy éjszakát, ami alatt mindenki kipihenhette a több, mint egész napos utazás fáradalmait.

Ám, mielőtt a fejünket álomra hajtottuk volna, tettünk egy sétát a városkában (a nevét sajnos nem tudom): majd visszatértünk a szállásra, tusoltunk, majd éjfél körül indultunk aludni.

3.nap

Reggel viszonylag korán felkeltünk és indultunk tovább Calais-ba, ahonnan komppal tértünk át Angliába. Mielőtt felmehettünk volna a kompra, kiszállítottak minket a buszból, és beküldtek minket az épületbe egy útlevél/személyi igazolvány vizsgálatra, a kit várakozó buszt, pedig átvizsgálták, (már amennyire 10 perc alatt tudták), hogy nincs-e benne atombomba, vagy valamilyen, a kompra és utasaira veszélyt jelentő szerkezet, vagy kábítószer. Miután a busz átesett az átvizsgáláson, beszálltunk, felhajtottunk a kompra, ami 9 óra körül indult, ha jól emlékszem.

Elindulástól számítva, mintegy háromnegyed óra volt az az idő, amit a kompon töltöttük. Ezidő alatt végigjártuk a hajót, felkerestük a Duty free shopp-okat, vásároltunk pár dolgot, (részemről ezek a hatalmas Toblerone rudak voltak, néhány londoni busz kulcstarttó és apróbb dolgok), majd a kinti fedélzetet jártuk körbe, ezután helyet foglaltunk az utazára kialakított helyiségben, amelyben kényelmes fotelok voltak.

Mivel korán volt, ezért tejsűrű köd borította a csatornát, de olyan mértékben, hogy az alattunk körülbelül 6 méterrel hullámzó tenger habjait alig láttuk. Sajnálatos, mert ilyen időben a dóveri fehér sziklákat sem láthattuk a hajó fedélzetéről.

Mikor alig negyed órára voltunk az úticélunktól, ami Dóver volt, hangosbemondón figyelmeztettek minket, hogy lassan fáradjunk vissza a buszoz, mert ha kikötünk rögtön ki kell menni. Ezután csak partra kellett szállni, ami egy öröm volt, mivel a komp eléggé erősen ringatózott, ezáltal nehéz volt egyhelyben megállni. Nem voltan tengeribeteg, de jó volt újra szilárd talajt érezni a talpunk alatt.

A kiszállás után, az első utunk a dóveri várba vezetett, ahonnan csodás kilátás tárult elénk a kikötőből, a tengerből, valamint a környező földekről.

A múzeum érdekes volt, főleg a föld alatti bunker, áhol mindenféle vetítéssel tették élethűvé a légitámadás szimulációját, valamint a katonai eszközök szemléltetését.

A dóveri kiállás után Canterbury-nek vettük az irányt, ami egy kellemes, igazi brit kisváros. Megnéztük a katedrálist, aztán a szabad program alatt, Mi osztálytársak együtt bejártuk a várost. Megízleltük az igazi brit gasztronómia remekét az ún. fish-and-chips-et, ami egy nagyon találó elnevezés ennek a fogásnak, ugyanis halból, és sültkrumpliból áll. Az eladó, aki kiszolgált bennünket, csodák-csodájára egy magyar srác volt. Miután befejeztük az étkezést, és nyugtáztuk, milyen kicsi a világ, továbbálltunk, és bejártuk a város azon részét, amelyet még nem láttunk.  Mikor elérkezett a gyülekező ideje, visszatértünk a buszhoz, és elmentünk a szálláshelyünkre, ami Franciaországhoz hasonlóan itt is egy Formula 1-es szálloda volt.

A szálloda szerintem teljesen rendben volt, igaz a mosdók tisztasága nem volt makulátlan, és a szobák mérete is minimális volt, amire sokan panaszkodtak, de szerintem abszolút megfelelő volt arra az időre, amit ott töltöttünk. Lehet, hogy a szobák kicsit voltak, de nem táncolni akartunk bennünk, egyszerűen csak aludni.

4. nap

Ez az első igazi angliai nap, egy fantasztikus, egész napos vársonézésről szólt. Reggel, a szállásról a busz bevitt minket a belvárosba, majd visszament. A városban egésznap sétáltunk, lejártuk a lábunkat, de a sarkamból nyilaló fájdalom volt az utolsó amivel foglalkoztam egy olyan szép város utcáin sétálva, mint London.

Szóval a városnézés:

Busszal egyszer átmentünk a Tower Bridge-n, ami nagyon szép volt, de amikor gyalog elmentünk a Tower-hez, onnan igazán szépen látszott a híd, és szép képeket lehetett csinálni. A Tower-ben megnéztük a lenyűgöző szépségű koronázási ékszereket, és egyéb dolgokat. A múzeumban egy mozgójárda vitte az embereket, nehogy valaki túl sokat időzzön egy-egy ékszer előtt. A Tower kertjében külön őrség őrzi a királynő varjúit, amelyek igazán jól táplált jószágok, tolluk mint más varjúkhoz hasonlóan élénk fekete. A kertben tett rövid séta után a kínzókamrába tettünk látogatást, ami szembesített minket a sötét középkor kegyetlenségével.

A Tower után ebédelni mentünk, ahol az előző naphoz hasonlóan fish-and-chips-et ettünk, azzal a különbséggel, hogy itt nem magyar volt az eladó.

Ebéd után sétáltunk a városban, megnéztük a Loyd biztosító épületét, valamint a Világbank épületét. Végigsétáltunk forgalmas utak mellett, egészen addig, ameddig elértünk abba a pakolóházba, ahol a busz ránk várt, ezután visszamentünk a szállásra, ahol este buliztunk, majd aludni tértünk.

5.nap

Ez a nap is a városnézésről szólt, meglátogattuk London leghíresebb részeit, megnéztük a White Hall-t, a Downing Street 10. épületet, (itt lakik a brit miniszterelnök),  ellátogattunk a lovas testőrök laktanyájára, ahol éppen egy őrségváltást is megnézhettünk, majd folytattuk utunkat a Buckinghan Palota irányába, ahol az őrségváltás folytatása zajlott. Igazán látványos volt, ahogyan a sok királyi testőr vonul, és közben még fúvós zenekar is kísérte őket. Érdekes belegondolni, hogy ez egy akkora hagyományt képvisel, (több, mint 110 éves), hogy az őrségváltást naponta több alkalommal is megtartják, ugyanilyen pompával.

Miután eleget nézelődtünk a palota előtti téren, végigsétáltunk a Mall-on, és meglátogattuk a Szt. James Parkot, ami valóban úgy nézett ki, akár egy londoni park a filmeken. Jó volt látni a kis tavat, a zöld füvet, és jó volt pihenni egy kicsit, a városban lévő "tenyérnyi" zöld területen.

Ezután a rövid kis pihenő után, ismét útra keltünk, és ellátogattunk a Trafalgar térre, ahol a szökőkutakban gyönyörködhettünk. Szemügyre vettük, az olimpiai számlálót, amely azt mutatja, pontosan mennyi idő van még hátra a 2012 nyarán megrendezésre kerülő olimpiáig. Érthető ez a nagy izgalom a londoniak számáról, hiszen az olimpia várhatólag még több turistát vonz majd, mint maga a város lenyűgöző szépsége.

Újabb rövid pihenő után, amit a Trafalgar téren töltöttünk, tovább indultunk a Piccadilly Cirus felé, ami köztudottan, London egyik nagyon híres tere, mivel leggyakrabban ezt a teret láthatják az emberek a televízió képernyőjén keresztül. Igazából, nem csak a tér szépsége vonzott bennünket oda, hanem az ott található ruházati és sport bolt, a Lilly White.

Ebben az áruházban, mindenféle exportból visszamaradt ruhát, kiegészítőt, és kisebb sportban használatos eszközöket lehet kapni igazán jelentős árkülönbséggel.  Az áruk minősége hibátlan, azonban mégis jóval olcsóbb az itt kapható árú, mint másutt. Én, például egy Fila cipőt vettem itt, aminek az eredeti ára, 50 Font, ám itt mindössze 18 Fontot kértek el cserébe. Itt sok más egyéb is kapható, például pólók, nadrágok, focista mezek, amelyek még a magyar csapatokról is készültek, nadrágok, korik, mindez 4 emeleten.

A vásárlás után ellátogattunk a Covent Gardenbe és a Chinatown-ba, a híres kínai negyedbe, ahol rengeteg kínai büfé és étterem volt, valamint a szűk utcákonelhelyezkedő ún. souvenir shopp-okból sem volt hiány.

Látogatást tettünk emellett még a szintén híres Soho-ba is, ami híres arról, hogy sok szórakozóhely található ott. Több szivárványos zászlókkal ékesített meleg bár is található ott, valamint éttermek, büfék, és kis üzletecskék.

Ugyan csak említést érdemel a British Múzeum is, ahová (már nem emlékszem pontosan melyik nap), tettünk látogatást. A lenyűgözően nagy múzeum épületben számos kiállítás található. Találkozhattunk ősi egyiptomi maszkokkal is, amelyekkel még a 6-os törikönyvek oldalain találkozhattunk, ezért igazán jó érzés volt őket látni élőben. Említést érdemel még az itt kiállított múmia gűjtemény, ahol ~ 5 múmiát láthattunk kiállítva, mindegyik igazán jó állapotban volt.

6.nap

Reggel, a szokásosnál egy kicsivel később indultunk útnak, hogy az előző napi fáradalmakat kipihenhessük. Szóval, úgy 8 óra felé, elindultunk Windsor felé, ahol a királynő hivatalos rezidenciája található. Mondanom sem kell, mennyi biztonsági ellenőrzésen kellett átesnünk, mikor végre beléphettünk a várkertbe vezető kapun.

A várakozás megérte, ugyanis a kapun belül csodás épületeket láthattunk, amelyek a palotához tartoznak, valamint csodás virágokkal ékesített kerteket. Egy itt eltöltött délelőtt után, buszra szálltunk, és bementünk London belvárosába, ahol a Parlamentet néztük meg (sajnos csak kívülről lehetett), valamint ellátogattunk a híres Westminster Apátságba, ami belül valami hihetetlen módon fel van díszítve. Az apátság falain belül számos híres angol író-költő van eltemetve. Az füzetek között találkozhattunk magyar nyelven írottal, amiben az apátságról szóló információk voltak benne.

Miután körbejártuk az apátságot kiléptünk a kapun, és elmentünk a Victoria Embankmenthez, ahol egy rövid szabad program volt, majd indultunk tovább a Madame Tussaud Panoptikumba, ami pechünkre mire odaértünk zárva volt, így helyette buszos városnézést folytattunk.

7.nap

Ezen az utolsó angliai napon, Greenwichbe látogattunk, a 0. hosszúsági körhöz, a Royal Observatoryba, azaz a Királyi Obszervatóriumba, ahol a csillagászat, és az időmérés fejlődését követhetttük nyomon a múzeumban. A csillagvizsgáló udvarából gyönyörű kilátás tárult elénk London belvárosára.

Greenwichi kirándulásunk után, útba vettük Franciaországot, ahol az utolsó napi szállásunk volt, a csomagjainkat már előző este összekészítettük.

Coqullesbe érkezvén, jegyet váltottunk a vonatra, amely átvitt minket a busszal együtt az Euró Alagúton. Mivel várni kellett a szerelvényre, ezért megrohamoztuk az ott található duty free-ket, és egy kisebb bevásárlókörút után, visszatértünk a buszhoz, felhajtottunk vele a vonat belsejébe, és mintegy 45 percen keresztül utaztunk benne, még el nem értük a szárazföldet.

Párórás utazás után, elértünk Párizs melletti szállásunkra, ami szintén egy Formula 1-es szálloda volt, és eltöltöttük itt az utolsó éjszakát.

8.nap

Kora reggel elindultunk a Párizs külvárosában lévő EuroDisney Parkba, ahol egy egésznapos vidámparki látogatás elébe néztünk.

Este, miután mindenki kiszórakozta magát a hullámvasutakon, és egyéb játékokon, 8 óra körül elindultunk Magyarország felé.

9.nap. Egy egésznapos utazás után körülbelül délután 4-re megérkeztünk Pécsre, a volt Domus parkolóba...

Ez volt tehát a története egy nagyszerű utazásnak...

Oldal: Londoni kirándulás története
Utazók.hupont.hu Ahol az utazások magukról mesélnek! - © 2008 - 2025 - utazok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat